Régóta tervezett dolog ez. Papíron egyszer már elkezdődött, de aztán egy időre eltűnt a füzet, így a napló is abbamaradt. Egy blogot nehezebb elhagyni, no meg a megosztás egyszerűbb valamivel. Arról már nem is beszélve, hogy a valaki megelőzött...
Szóval: úton az első gyermek, mindjárt vége a 20. hétnek, tehát már félidő van. Már nem lehet nem észrevenni, hogy gyereket várok. Ez sok jóval is jár: talán egy hete már, hogy a tömegközlekedési eszközökön mindig átadja valaki a helyét; a munkahelyemen kedvesen vigyorognak a kevéssé ismert kollégák is; a család, a barátok és az ismerősök hihetetlen szeretettel néznek a pocakomra és simítják meg; és egyáltalán, a második trimeszter egyértelműen nyugodtabb, vidámabb, kiegyensúlyozottabb, mint az első.
Röviden ez a helyzet. Ja igen, a gyermek apja előzött meg a blogírásban, ez adta a végső löketet az írás elkezdéséhez (nem nagyon akartam valamiféle 21. századi Ádám és Éva naplóját kreálni, de be kell valljam, nagyon hasznosnak tartok minden olyan írást a terhességről, ahol beszámolnak a gyermek fejlődéséről, az anya és apa valószínűsíthető lelkiállapotáról, változásáról etc.) Pl. nagy visongások közepette olvastam a Kitolást, ami ugyan sarkítva, de nagyon érzékletesen és iszonyú viccesen írja le azt, hogy milyen apaszemmel a gyermekvárás, a születés, az élet egy kisbabával. Hiánypótló.
Elindult a mamablog.
Utolsó kommentek